Intézetünk története

Kórháztörténet

Kórházunk épületegyüttesének legrégebbi, műemlék tagját 1911-ben adták át. Eredetileg nem a mai értelemben vett kórház volt, inkább gondozóház idős, gyógyíthatatlan betegek vagy magukról más ok miatt gondoskodni képtelen emberek számára. A felvételhez mindezt alapvető kritériumként határozták meg azok a pesti polgárok, akik egyenként minimum 10 000 korona hozzájárulást fizettek be. (Összehasonlításképpen: akkoriban 1 liter tej ára volt 1 korona.) Az alapító okirat a vagyonos családban élők számára az elhelyezés tekintetében szigorú eseti elbírálást írt elő, s a jómódú ápoltak számát az összes ágy legfeljebb egynegyedében határozta meg.

A szeretetház megépítését egyébként a Chevra Kadisa karitatív szervezet kezdeményezte, amely egyes források szerint jóval az izraelita hitközség létrejötte előtt kezdte meg működését a fővárosban. Ténykedésük jellegét és intenzitását jól mutatja, hogy a kiegyezéstől 1911-ig több elemi és középiskolát, két kórházat, szülőotthont, idősek házát, siketnéma-intézetet, vakok intézetét, ösztöndíjalapot, irodalmi egyletet és rengeteg más hasonló intézményt is alapítottak. Az alapító családok neve a szeretetházban felkerült a betegágyak fejtámláira is, aki pedig a minimumösszegnél nagyobb hozzájárulást fizetett be, arról betegszobát vagy termet neveztek el.

Az intézmény 1919-ben lett a mai értelemben vett kórházzá. Az I. világháború kitörése után már 156 ágyon ápolta a sebesülteket: sok katona számára adta vissza a civil életbe való visszatérés, az újbóli munkába állás reményét. A világháború után új röntgenintézet létesült benne, 1923-ban pedig - egy újabb adománygyűjtés nyomán - fél évtizedes rekonstrukció kezdődött benne, melynek során többek között idegosztály létesült, a szemészeti és gégészeti osztályok pedig újjáépültek.

Az intézmény 1954-ben kapta meg mai, idegsebészeti profilját. Ekkor már Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetként végezte gyógyító munkáját. 2003-ban a szakambulancia modern épületszárnyával bővült, jelenleg a műemlék épületben folyik nagyszabású rekonstrukció.

Az OKITI ma az idegtudományok fellegvára. Már nem csupán Magyarország vezető idegtudományi intézménye, de egyike a három legnagyobb európai idegsebészeti centrumnak. Sok agyi és gerincbeteg, epilepsziás és stroke-on átesett ember számára egyet jelent a gyógyulás esélyével.

Kulturált környezetben, nagy szaktudású orvosokkal, jó műszaki felszereltséggel és segítőkész személyzettel áll a gyógyulni vágyók rendelkezésére. Az udvaron árnyas kert, fákkal, sétánnyal, díszkúttal, padokkal. Ez az a hely, ahol a gyógyuláson és reményen túl a kezdetektől itt lakó megértés és a szeretet is ott van minden szegletben.

Az épület története

„A szeretetnek ez a háza otthona a művészetnek is, egy megtisztult, megnemesedett és minden csepp vérével magyar művészetnek” - írta a Budapesti Hírlap 1911-ben a megnyitóról szóló tudósításában. Az intézmény létrejöttét annak idején az egész magyar közvélemény ünnepelte: „Kertben áll a hatalmas épület. Előtte parkrészlet, mögötte egy óriási park. Legalább 2000 négyszögöl. Az első és második emeleten egyenként négy közös kórterem van, amelyik mindegyikében 11 beteg fér el. A földszinten 44 beteget és a betegápoló nővéreket helyezték el. A betegszobák mind tágasak, szellősek. Sokan azt fogják mondani róla, hogy luxuriózus, holott az sem egyéb, mint egy művészi gondolatoktól duzzadó léleknek színben, formában, térben való ízléses megnyilatkozása" - ilyen és ehhez hasonló lelkes üdvözlések voltak olvashatóak akkoriban a lapokban.

Az épület megtervezésére kiírt tervpályázatot a századfordulós modern magyar építészet jelese, Lajta Béla nyerte meg. A kivitelezésre pedig a Bloch és Hollitscher nevű cég kapott megbízást. Lajta Bartókhoz és Kodályhoz hasonlóan erdélyi útjain szerette meg és kezdte gyűjteni a magyar népi ornamentika motívumait. Zenész kortársaihoz hasonlóan az ő célja is az volt, hogy a századfordulón divatos szecesszió és art deco világon belül tiszta forrásból merítve rátaláljon egy hiteles egyéni és nemzeti stílusvilágra.

Egykor ezen épületének belső tereit is a magyar és közép-európai népek hímzésvilágának növényi és geometrikus ornamentikája díszítette: a folyosókon kalotaszegi és keresztöltéses hímzések élettel teli virágai és derűs geometriája köszöntött a látogatóra. Sajnos a faldekoráció a sokszori kíméletlen átfestést követően mára elveszett. A jelenleg folyó felújítás keretében is csak nyomokban van mód egy-két részlet helyreállítására. A figyelmes látogató azonban honlapunk nyitóoldali képeinek hátterében felfedezheti Lajta egykori motívumait.